5.
MÁSNAP

Holt fáradtan ébredtem. Cortez már fenn volt. Ránéztem az órára hajnali 4-et mutatott.
- Te miért vagy fent?
- Sírt Zsani.
- Ki???
Cortez olyan szemmel nézett rám mintha hirtelen pink pöttyök nőttek volna rajtam.
- Ja!!- szégyelltem el maga...- asszem még kicsit szoknom kell a helyzetet.

Reggeli után rendbe raktam a piciket. Szerintem nekem kellene felkelnem hozzájuk, de annyira fáradt voltam. Gondolom azért sírtak, mert éhesek voltak ugyanis most annyit ettek, hogy egy felnőtt se tudod volna annyi tejet meginni. Szerintem, ha rajtam múlik éhen halnak. Ezt a problémát Corteznek is felvetettem, de ő megnyugtatott, hogy ö már intézkedett.
3 körül megérkezett a SEGÍTSÉG. Bettinek hívták és csak pár évvel volt idősebb nálam. Három csomag fagyasztott tejcsit hozott. Épp időben, mert Máté megint felsírt. Nagyon aranyosan nyüszögött de bennem már egy csepp tej se maradt.
Betti elmagyarázta mit kell tennem meg mit, hogy kell csinálni a tejjel. Azt is mondta, hogy nem biztos, hogy az ő teje megfelelő lesz a babáknak, de egy próbát megér. Őszintén remélem, hogy jó lesz, mert Bettinél aranyosabb embert nem nagyon ismerek.
Neki egy most féléves fia van. A neve Bence. Majd egyszer elhozza, ha az ikrek is nagyobbak lesznek. Örülök, hogy máris szereztem nekik egy barátot.
Miután Betti elment sokáig beszélgettünk a jövőről. Arra jutottunk, hogy nem ártana egy kis tapasztalatot gyűjteni.
Cortez felhívta a mamáját, aki meg is ígérte, hogy holnapra itt lesz.
Végre....
Nem is olyan könnyű....
Nem....egyáltalán nem...

 

 

Megosztás a facebookon