7.
5 ÉS FÉL HÓNAPPAL KÉSŐBB

Nagy eseményt jelenthetek be ugyanis Zsaninak kibújt az első foga. Máténak még csak bújogat ezért sokat sír. Mindketten olyan aranyosak.
Már nemcsak tejet isznak, hanem bébi-papikat is adtam nekik. Természetesen úgy esznek, mint a kismalacok, tehát aki bejön hozzánk etetésidőbe nem távozik sértetlenül. 
Egyszer Cortez szülei is jártak itt. Több hónap után újra meglátogattak minket. (Csak hát mindig elég rosszkor jönnek.) 
Máté bekapott valami vírust. Zsani pedig akkor még a fog bántotta.
Éppen evéshez készülőd. (Az más kérdés hogy Zsani veszettül bömbölt, Máté padig akkor kezdte rá...)
- Ne sírjatok babucikáim....Mindjárt jövök és kapjátok a hami-hamit!!!!!
Gyors kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésembe köszönni is elfelejtettem.
- Reni??!!Bemehetünk....??
- Jajj, hát persze. Elnézést!! - szabadkoztam és bevezettem őket.
- Sziasztok pici unokáim - kezdte volna Cortez anyukája de amint közelebb merészkedett Máté is iszonyú bömbölésbe kezdett. Cortez anyukája kicsit megütközött, de mondtam neki hogy csak éhesek így inkább hagyták had etessem meg őket. Az étkezés után már nem bírták tovább .... kezükbe emelték a kicsiket. Most nem sírtak csak érdeklődő szemmel pislogtak. Kicsit elbámultam rajtuk mikor eszembe jutott a pelus.
- Jajj, várjanak ebéd után mindig sokat büfiznek - szaladtam a pelussal, de már elkéstem. Cortez anyukáján végigcsorgott a trutyis lé, ő maga pedig a babát letéve (LEDOBVA....!!!!!)szaladt ki a mosdóba miközben kísértetiesen magas hangot hallatott. Mikor kijött bejelentett, hogy gyönyörűk a babák, de ők most indulnak. Nem ellenkeztem nagyon mert kicsit kifárasztott ez a kis jelenet.

Mikor Cortez hazaért mindent elmeséltem neki.
- Ne is törődj vele-és rám mosolygott.
Ekkor Zsani mászott be a szobába. Az ölembe kaptam mire Máté szívszorító nyüszögést hallatott.
- Gyere te nagylegény-azzal az ölébe kapta a fiunkat.....

 

 

 

Megosztás a facebookon