6.
1 HÓNAPPAL KÉSŐBB

Sok minden ez alatt.
Szinte teljesen belejöttem ebbe az anyáskodásba. Már nem Corteznek kell felkelnie ha sír Máté vagy Zsani ami azért is jó mert így legalább van is értelme annak hogy felkel hozzájuk valaki. Én általában adok, nekik enni majd ringatom őket egy kicsit. Ettől mindig bealszanak... J
Persze volt olyan hogy nem bírtam felkelni annyira fáradt voltam...ilyenkor az én drága férjem nyugtatgatja őket (kisebb nagyobb sikerrel).
Betti teje jónak bizonyult, mert nem fájt tőle a kicsik hasa. Nekem is egyre több tejem van.
Az egyetlen, amivel nem birok megbarátkozni az az, hogy még Cortez minden reggel elmegy dolgozni én egész nap itthon ülök.(Azt még nem említettem, hogy ugyan a tanfolyamot elvégezte, Cortez mégsem tanult tovább azon a helyen. A nyelvtudásával keresi a pénzt és az iskola mellett különórákat és fordításokat is vállal.)
Szóval azzal nem bírtam megbarátkozni, hogy még ő halálra gürcöli magát én ülök otthon. Takarítgatok, főzök (szerencsére nem anya főzőtudományát örököltem...;))
Persze van bőven munka az ikrek körül is, de nem annyi hogy az egész napot kitöltené...
Persze Cortez megnyugtatott, hogy nem féljek, lesznek még nagyobbak a gyerekek és kell még velük eleget bajlódni. Ezek tehát a napközbeni dolgok.
Az esték nagyon kellemesen telnek. Mikor C hazaér leülünk vacsizni majd együtt játszunk az ikrekkel...
Ezek a pillanatok nagyon jók!!!!
Persze az éjszák nem kutyák mivel a két kicsi nem egyszerre ébred így dupla nálunk az ébredések száma...
Persze az sem lenne kellemesebb, ha egyszerre síránanak mert akkor se tudnám őket egyszerre etetni.
Attól függetlenül, hogy nem könnyűek így az éjszakák, simán megéri..
- És még mennyire megfogja, érni mikor, látjuk őket felcseperedni...-mondogatja mindig Cortez.
Nem is gondolná, mennyire igaza van....

 

Megosztás a facebookon